A jelem: B. BB. BB, mint Brigitte Bardot-nak, vagy mint Forrest Gump legjobb jóbarátjának BB-nek. Anyakönyveztek, mint Bartha Beatrix, 1972.01.29-én. Amikor is a csillagok, meg a Hold, de még a Nap is a Vízöntő jegyében volt. Ez a hármas vízöntőség – akár hiszek benne, akár nem – sokszor visszaköszön az életemben. Betty-ként ismernek 1980 óta a barátaim, családom, mikor angol tagozatos osztályba nyertem felvételt, és mi az „angolosok” nagyon büszkén angolosítottuk a nevünket. Mivel ma divat Y-nal írni mindent, és mióta Árpy, Orsy, Imy és még ki tudja hány érdekes, de teljesen értelmetlen név jelenik meg a médiában, azóta én a nem réges régi ismerősöknek írt leveleimben nem merem már használni, így lettem a Kamu Kérőben is Betti. Imádtam iskolába járni, mindig szerettem a könyveket olvasni, szagolgatni, bekötni. A fiatalabbak most értetlenkedve olvassák, mi az, hogy be kell kötni egy tankönyvet? Nem is tartottak átlagos – normális - gyereknek, amikor már augusztus közepén alig bírtam kivárni az iskolakezdést. Nyugodt voltam, de annyira azért izgága is, hogy 8 éves koromtól heti 2 kézilabdaedzésre eljárjak, mellette heti kétszer színjátszóra is. Jártam külön angolórákra, és kéthetente szombaton is suliba! Mindezt gyalog vagy biciklivel. Soha nem láttak betegszabin, és soha nem lógtam suliból. Kitűnő tanuló voltam, és rajongtam a tanáraimért, még ha minden órán röpdolgozatot írattak, vagy rengeteg házit adtak, akkor is. Volt gyerekkorom, mivel szegények voltunk, így gyerekszobám azért nem volt, de úgy neveltek, mintha mindig is lett volna. Az egyetemből még volt két hetem, de én már munkába álltam az olajbizniszben. Ahol 3 év alatt megtanultam, hogy képzett lehetek, de okos nem, csak ha menedzser leszek. Ezért el is mentem középvezetőnek. Szerelmes voltam a munkámba, amit elvesztettem 9 év után. Ez benne van a könyvben is. Nagyon szeretek emberekkel foglalkozni, és szeretem, ha velem is foglalkoznak az emberek. Hiszek a jóban, a szeretet erejében, a jólelkű emberekben, a természet csodálatos erejében, az állatok tisztaságában. Szeretetéhségben szenvedek állandóan, és nem tudok egyedül lenni huzamosabb ideig. Persze van, hogy elvonulok a világ elől. Voltam 11 napos meditációs elvonuláson is, bár nagyon nehéz volt végigcsinálni. Alapvetően társas lény vagyok. Hiszek sok olyan dologban, ami miatt a Kamu Kérő mindazt megtehette velem, amit megírtam. Jó akartam lenni vele, és magamban találtam meg mindenért a hibát, és az utolsó napig magamat hibáztattam a történtekért. Azért írtam meg, és azért vállalom minden egyes betűjét a könyvnek, hogy aki elolvassa, ne váljon áldozattá! Akit szintén a szeretetéhség, a magány és a vágy hajt egy ismeretlen karjaiba, ne veszítse el mindenét, és itt nem elsősorban az anyagi veszteségre gondolok, mert azt a legkönnyebb kiheverni. Azt hittem, a könyvvel túl tudok lépni az eseten, de még a mai napig követek el olyan hibákat, bántok meg embereket azért, mert ez a pszichopata beléplántálta a gyanakvást, a bizalmatlanságot és elvette az amúgy sem sok önbizalmam nagy részét. Kedves Olvasó! Ha azt hiszed, veled ez nem fordulhat elő, kérlek, olvasd el! Hogy ne is forduljon elő soha! Ha gyanús, hogy voltál már ilyen ember közelében, kérlek, olvasd el! Hogy fel tudd dolgozni! Ha most is foglya vagy egy szélhámosnak, csalónak, pszichopatának, olvasd el! Hogy tudd, van kiút! Ha gyanús, hogy a környezetedben valaki hasonló helyzetben van, olvasd el! Hogy, tudj neki segíteni! Köszönöm, hogy elolvasol! Írj róla, kritizáld, vagy dicsérd, kérdezz bátran, és mondd el másnak is!
(Bartha Beatrix fotóját Kóti Kata fotográfus készítette)
